Szövegelő szövegező

Sokan úgy hiszik, hogy aki sok mindent csinál, az törvényszerűen és megkérdőjelezhetetlenül szétaprózza magát. Engem is a legtöbbször hitetlenkedés vagy gyanakvás vesz körül, amikor kiderül, mennyire szerteágazó az érdeklődési köröm és a munkám. Mert vagy az nem lehet igaz, hogy valaki ennyiféle dologban járatos, vagy az kizárt, hogy semmit sem tesz fél gőzzel…

A hivatásomban az a legklasszabb, hogy szövegezőként bátran megmerítkezhetem az élet bármely területén, amire kíváncsi vagyok és/vagy amire lehetőségem adódik, mert előbb-utóbb úgyis fel tudom majd használni mindazt, amit látok, hallok, átélek. Az összes információ, a legkisebb tapasztalatmorzsa is vissza fog köszönni – nemcsak a saját személyiségem legmélyebb zugaiban természetesen, hanem – a fordításokban, lektorálásokban, tolmácsolásokban, vagy a nyelvórán, a városnézések során, valamint a színpadon.

Szeretem megtapasztalni mások nyelvi találékonyságát, és tulajdonképpen gyűjtöm a humoros meglátásokat, a derűs pillanatokat.

Egyszer korábbra írták ki a próbát az esti előadáshoz a szokásosnál, és hamarabb értem a színházba, mint máskor. Hideg volt ahhoz, hogy az utcán bolyongjak, az épületben pedig a legtöbb kedvenc helyem még sötétségbe burkolózott. Így történt, hogy a színészbüfé egyik kanapéjára ültem le Sofi Oksanen legfrissebb kötetével, mert ott ígérkezett elég fény és nyugalom az olvasáshoz.

Velem szemben azonban Csuja Imre és Hámori Gabriella foglaltak helyet, a büfépulthoz pedig hamarosan megérkezett Znamenák István. Csujus nagyon szenvedett az éhségtől, mert gyümölcsnapozásra fogta magát, de rá se bírt már nézni egyetlen magvas termésre sem. Gabi próbálta vigasztalni, meg bíztatni, hogy tartson ki. A beszélgetés mégis a vágyott, igazán remekül és gusztusosan elkészített főtt és sült finomságok irányába terelődött, és a székelykáposzta említésekor kiszabadult a szellem a palackból. Hiszen akad néhány étel, amelyik egy-egy híres magyar nevét rejti, és hát ez utóbbi kapcsán a színészek Székely Gáborra asszociáltak.

Mansikka
(Kép: Kauppakilta)

Annyira viccesnek hatott a gondolat, hogy innentől már Znami is bekapcsolódott a társalgásba, és megkezdődött az ötletelés, majd a gondos mérlegelés, hogy melyik nagyszerű rendezőnknek melyik fogással lehetne leginkább kedveskedni. A legmókásabbak, ha jól emlékszem, az Ascher-kocka, a Zsótér-szelet, a Mácsai tekercs és a Mohácsi pecsenye voltak, de Bagossyhoz is hosszan keresgéltek, mert a vagdalt valahogy nem illett hozzá – nem egy vagdalkozós pasas –, és a paprikás meg a pörkölt sem. Nem is tudom, végül miben maradtak. Érdemes lesz tőlük megkérdezni.

Vid Gabriella

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s