Hol kezdődik a szépség?

Olyan családban nőttem fel, amelyben négy generáció élete kapcsolódott össze, és át-átszőve egymás mindennapjait alakítottuk egymás és a magunk sorsát, miközben folyamatosan tanultuk, gyakoroltuk az együttműködést, a másikhoz való alkalmazkodást, egymás elfogadását. Felnőttként aztán az is megadatott, hogy a négy nemzedék ötre bővült, mert az egyik Dédim még az ükunokái születésének is velünk örülhetett.

5 generáció
(Fotó: Bodor Endre)

Ennek a háttérnek köszönhető, hogy a legkülönfélébb életkorú, habitusú, a legeltérőbb iskolázottságú és világlátású emberekkel is többnyire könnyen szót értek. A közös hang megtalálását generációs vagy egyéb különbségek nem szokták akadályozni számomra. (Mégha más tényezők bizonyos esetekben nyilvánvalóan igen, de az most nem erre a lapra tartozik.)

Az öregedéshez és a változásokhoz is, mindezekhez mérten és mindezek tükrében, felesleges félelmek nélkül viszonyulok. Talán pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy kellő bizakodással tekintek a közeli és a távoli jövőbe, mert többeket láthattam méltósággal megöregedni, és egy tényleg szép, elég hosszú, teljes életet lezárva, nyugalommal búcsúzni. (Persze, láttam példákat az ellenkezőjére is.)

Adri festménye
(Festés: Bodor Adrienn)

Az alapbeállítódásomra rárímel az Örkény Színház szemléletmódja. Mert bár ahány szín/ház, annyi szokás, a színészek pályájára általában halmozottan vetül az életkoruk és a külsejük körüli aggodalmak árnya, és e küszködést fokozza a társadalom széles körének fiatalságkultusza. Az Örkényben mégis azt tapasztalom, hogy minden életkornak megvan a maga tisztelete, becsülete, létjogosultsága.

Teljesen mindegy, ki hány éves és hogy néz ki, hol tart éppen a személyiségfejlődésben, mert lehet olyan darab és rendezői szándék, amely neki pontosan így tud és akar feladatot adni. Másfelől közelítve, nem a kor, a nem, a centik vagy a kilók számítanak, hiszen aki tehetséges, az bármit el tud játszani, és akit profi csapat vesz körül, azt bármilyenre át is tudják formálni.

Akárhol kezdjük, folytatjuk vagy zárjuk a sort: Zsigmond Emőke, Kerekes Viktória és Pogány Judit – az Örkény többi színésznőjéhez és színészéhez hasonlóan – kívül-belül szépek.

Bármennyire szubjektív és megfoghatatlan: a szépség harmónia, mely belsőnkből fakadóan tükröződik külsőnkön. Összetett, szövevényes rendszer. Egyaránt ösztönös és tudatos. Adottságainkból és elsajátított praktikáinkból tevődik össze.

Vid Gabriella

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s