Kettős látásmód

Középiskolásként olvastam először Thomas Manntól a Tonio Krögert. Akkor nagyon magával ragadott az egész mű. Magam is úgy véltem, hogy a világban alapvetően kétféle attitűd létezik: a polgároké és a művészeké. Aki pedig a két part közé szakad, az nem talál kikötőt soha.

Látásmódom azóta lényegesen árnyaltabbra rendez mindent, de a kettősség számtalan formában felbukkan. Polgárnak számítok a művészek között, ám művésznek a polgárok világában. Bölcsészként viszonyulok problémákhoz a közgazdászok körében, de közgazdászként gondolkodom a bölcsészek gyűrűjében. Már gyerekként is felnőttes döntéseket hoztam, felnőttként pedig semmi nem foglalkoztat és nyűgöz le jobban, mint a gyerkőcök gondolkodásmódja.

Áldás és átok állandóan a határt járni. Küzdelmes a mezsgye szélesítésén fáradozni.

Égbolt
(Fotó: Vid Gabriella)

Régóta kettős látásmóddal nézem a filmeket és színdarabokat is. Ez persze egy másik fajta kettősség. Amikor beülök valamire, teljesen belehelyezkedem a történetbe. Az válik valósággá, ami a vásznon vagy a színpadon történik. Az alkotás belső logikája (vagy logikátlansága) felől közelítek az elénk táruló eseményekhez. Mindebben egyáltalán nem akadályoz, nem zavar meg, hogy közben a másik felem kívül marad, és azon morfondírozik, hogy ezt vagy azt milyen nehéz lehet/ett eljátszani, megcsinálni, kivárni, “odatenni”.

A kettős látásmód azonban semmiképpen sem jelent kettős mércét. Az igazság és a hazugság közötti határvonal mindennél élesebb és mozdíthatatlanabb.

Nem furcsa, hogy milyen sokan tartják álságos és hazug világnak a színészekét? Nekem ez azért különös, mert igen rövid idő alatt rá kellett jönnöm az Örkény Színházban, hogy a legszűkebb családomon kívül nincs még egy ilyen őszinte terep az életemben. Ez nagyon súlyos felismerés. Rosszhiszemű próbálkozások sora környékez a szomszédságból, süket csöndeket és elhallgatásokat hagytunk magunk mögött a legkülönbözőbb közegekben. A színházban viszont eddig mindig mindenki az igazi arcát mutatta.

Amikor bemegyek az Örkénybe, lehet hogy éppen keresztülgyalogolok valakinek a bosszúságán, és engem talál el a szitkozódása, de bocsánatot kér, ha nem nekem szánta. Szenvedélyes és impulzív hely egy színház. Amikor viszont felderül egy arc a jöttödre, vagy kedvesen szólnak hozzád és kíváncsiak arra, mit fogsz mondani, itt biztosra veheted, hogy szívből jön és komolyan gondolják.

Vid Gabriella

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s