30 perc

Az olvasás és az írás legalább annyira alapvető számomra, mint a lélegzetvétel. Az állandó szövegszomjam fontos mozgatórugója életemnek. Hiszem, hogy a valódi megismeréshez és problémafeltáráshoz a beszéden, a beszélgetésen keresztül, az egymással való törődés és kommunikálás útján lehet eljutni. Ha a nézeteltérések vagy félreértések felszínre kerülnek, akkor már megvan az az ösvény, amely a tiszta és őszinte megoldásokhoz vezet.

Dobogókő
(Fotó: Vid Gabriella)

Sokszor elmondom, hogy a nyelvtudás egy olyan eszköz, egy olyan ismeret, ami attól él és attól működik, hogy használják és gyakorolják. Ahogyan az ember változik – befogad és elereszt dolgokat –, úgy alakul benne mindaz, amit nyelvbe tud foglalni, amit a nyelv útján ki tud fejezni.

Az egyik varázsszó a változás. Amikor a japán templomi ácsok művészetét Budapesten az Iparművészeti Múzeumban bemutatták, a kiállítás legmélyebb üzenete az volt számomra, hogy szerintük az örökkévalóság nem az örökké tartó, hanem az örökké változó dolgokban rejlik.

A másik kulcskifejezés a gyakorlás. Akár mozdulatokra, akár mondatokra tanítottam valaha valakit, a karateedzői és a nyelvtanári nézőpontot ötvöztem. Aki és ami számít, arra folyamatosan időt kell szánni. A test trenírozása, az agy pallérozása, a lélek karbantartása a rendszerességen nyugszik, és nagyjából napi fél óra ráfordítástól kezdődően már meghálálódnak az erőfeszítések.

Egy kapcsolat ápolására pedig ennek a sokszorosát sem szabad sajnálni.

Vid Gabriella

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s