27 év távolság egy mese életében

1975-ben jelent meg először, majd 1979-ben bővített formában másodszor, és azóta többször is Janikovszky Éva „Már óvodás vagyok” című könyve. Az elmúlt 42 évben feltehetően több generációnyi kisgyerek kezdte óvodai életét e mű kíséretében, bár meglehet, hogy a 20. század nyolcvanas éveiben szélesebb körben forgatták/olvasták, mint most a 21. század elején.

ovi_janikovszky
(Rajz: Réber László)

Ha már a történetmesélés szépségeinél és fontosságánál tartottunk, szeretném az 1979-es második és a 2006-ban kiadott hetedik kiadás eltéréseinek kigyűjtésével megmutatni, milyen mélységek tárulnak elénk a nyelvtörténeti, vagyis nyelvi, nyelvhasználati változások vizsgálata során. Hiszen a nyelv a gondolkodásnak és a műveltségnek is hordozója, így egyúttal egy közösség múltbéli észjárásának, életmódjának, kultúrájának lenyomata. A nyelvi változások a nyelv minden szintjén megfigyelhetők. Leginkább a szókincs rétege, legkevésbé pedig a fonémarendszer változékony.

Nyelvtörténeti szempontból jelentéktelen, mégis szembeötlő különbség, hogy 1979-ben 27 forintba került a kötet és 64 oldalból állt, míg 2006-ra az ára 1790 forintra nőtt, de a tartalma 56 oldalra csökkent. A terjedelmi eltérés oka, hogy az újabb kiadásból egy fejezet, a „Jönnek a Télapók” teljesen kimaradt.

Ebben a részben a gyerekek arról faggatják az óvó nénit, hogy létezik-e Mikulás vagy az egész december 6-i ajándékozás csak becsapás-e, és arra jutnak, hogy „a felnőttek is szeretik a mesét. És a Télapó egy olyan mese, amit minden évben eljátszanak a gyerekeknek, hogy örüljenek”. Itt szó esik arról, hogy az ovisok közül van, aki az utcán kapott szaloncukrot fehér szakállú, piros köpenyes, piros süveges bácsitól, de van, aki az áruház játékosztályán találkozott vele, sőt olyan is akad, akinek a nagypapája szokott lenni az üzemi Télapó. Az egyik gyerek hallott valami „büspög”-ről, aki a „templomban szobor”, de a jó gyerekeknek csomagot visz. Erre az óvó néni elmeséli, hogy „a papok közül a főpapokat hívják” püspöknek, és „olyasféle ruhájuk van, mint a Télapónak”. Azonkívül egy „Miklós nevű régi püspök emlékére sokáig Mikulásnak hívták a Télapót. Van, aki most is úgy hívja”.

A hetvenes években kényes témának számított bármilyen vallási összefüggést pozitívan vagy akár semlegesen is említeni, ez a néhány mondat mégis gond nélkül megjelenhetett. Napjainkban viszont a szólás- és véleményszabadságnak (látszólag) nincsen korlátja, de ez a fejezet nem szerepel. A legvalószínűbb, hogy a könyv későbbi kiadásánál akár az írónő, akár a szerkesztő, akár a kiadó úgy gondol(hat)ta, hogy meghagyja a családoknak ezt a témát: döntsék el milyen formában és mikor árulják el gyermekeiknek a Miklós-nap rejtelmeit. Sokan bizonyosan az óvodai beszoktatás egyik kellékeként használják e művet, és a legtöbbeknél ez a gyerkőc hároméves kora körülre tehető, amikor talán még korai lerántani a leplet a misztikumról.

Mindenesetre ebben a néhány oldalban megjelenik a Télapó és Mikulás szóhasználati kérdése, és bár a megértésben nem okoz zavart, de az üzemi Télapó, az áruház játékosztálya és a történetben előforduló olajkályha-szerelő egyértelműen visszarepíti az olvasót az 1970-es évek világába. Abba az időbe, amikor még a gyári munka volt az egyik leggyakoribb foglalkozás, és az áruház nem bevásárlóközpontot, ábécét, szuper- vagy hipermarketet, esetleg barkácsboltot vagy árulerakatot jelentett, továbbá a kályhás fűtési metódus is elterjedtebb volt. 2017-ben inkább vállalati vagy céges, az üzletközpontban vagy simán a játékboltban hódító Mikulásról szólna a történet, és a gondnok bácsit lehetne a munkájáról faggatni.

Látható különbség viszont, hogy a ’79-es változatban közértes néni, míg a 2006-osban boltos néni szerepel. A gyerekekre pedig a helyesírás 1984-es megújításáig óvónéni vigyázott, azóta viszont óvó néni  foglalkozik velük. A tulajdonnevet követő bácsi szó a korábbi kiadásban nagy kezdőbetűvel, a későbbiben viszont már kicsivel íródott. A helikopter szóhoz régebben mély, újabban azonban már magas hangrendű toldalékot kapcsoltak.

kulonbsegek_vidg

A kötetekben található szókészleti, helyesírási és hangrendi illeszkedésbeli különbségek mellett nyelvtörténeti, szociolingvisztikai és pragmatikai szempontból indokolatlan eltérések is fellelhetők. Az ismerkedést kezdeményező kisgyerek például a régebbi kiadásban köszönéssel indítja a párbeszédet, az újabb kötetben már nem. Korábban „séta közben, amikor párosával mentek” szerepel, később már „ahogy párosával mentek”. Az a változtatás pedig, hogy a „Már harmadik napja Zsóka néni volt velük délelőttönként” mondatrészlet helyett a „Zsóka néni már három napja velük volt” került az új kiadásba, kifejezetten nem szerencsés, mert ez utóbbi egy kicsit ügyetlenebb és pontatlanabb megfogalmazás.

Néhány változtatásból az életmód, illetve a szemléletmód átalakulására lehet következtetni.

A gyerekekre már nem késő estig csak késő délutánig vigyáz az óvó néni, mert a szülők, nagyszülők vagy más hozzátartozók már hamarabb odaérnek csemetéikért, illetve kénytelenek is korábban menni, mert sok óvoda nem tart annyira hosszan nyitva.

Az óvodában sok minden változott a négy, illetve néhány hét alatt. A korábbi verzió egyértelműen az óvoda nyári bezárására utal, az újabb pedig „kalkulál” azzal, hogy a gyerkőcök nyári szünete nem feltétlenül esik egybe az óvodai menetrenddel. Ez utóbbi nem is feltétlenül tartalmazhat egy hónapig tartó szünetet, és adott esetben a szabadság nemcsak hosszabb, hanem esetleg rövidebb idő is lehet, mint négy hét.

A régebbi kiadásban múlt időben szerepel, hogy Dani anyukája akkor sétált meg játszott kisfiával, amikor nem dolgozott, míg az újban ez jelen időben áll: „Anyukám akkor sétál meg játszik velem, amikor nem dolgozik”. Ez az apró módosítás természetesen egyértelművé teszi azt, hogy az óvodakezdés nem zárja le véglegesen a szülő és gyermeke közötti mókázások, bolondozások, együttjátszások idejét, de az igeidők használata egyébként mindkét esetben helyesen közvetítette a szöveg mondanivalóját. Az egyik a gyermekével az első pár évben otthonmaradó szülő képét, a másik a szabadidejét a családjával töltő felnőttet idézi.

1979-ben a rendőrnek az egyenruhához legfeljebb bicikli vagy ló járt, 2006-ban már motorbicikli dukál. Lehet, hogy technikai fejlettség tekintetében ezzel modernebbnek hat a sztori, de a szóválasztás ellene dolgozik ennek. Sokkal valószínűbb, hogy a ma embere simán motort mond.

Úgy tűnik a szöveggondozást végző(k)ben párhuzamosan munkált az újítás, a frissítés szándéka és az, hogy e történetet már mint klasszikussá érett művet lehessen továbbadni, mert miközben a fentebb felsorolt helyeken történt változtatás, akadnak olyan pontok, ahol megmaradt a régies vagy annak érződő szóhasználat. Egy mai gyerekkönyvben talán már nem a bőgőmasina megnevezést használnák a hisztis gyerekre, nem a zsibvásár szót a hangzavarra, vagy nem feltétlenül szerepelne a szalutál a tiszteleg és a dutyi a börtön helyett. Érdekes az is, hogy az óvodai mosdót fürdőszoba névvel illetik. Régies atmoszférája van a megkérleli, a jól viseli magát, vagy a telefonhoz kérte és a csúszka kifejezéseknek, valamint a zsákos bácsi motívumnak.

Összességében elmondható, hogy 27 év nem kevés, de nem is annyira sok. Egy kedvelt irodalmi szöveg újbóli kiadásában elég idő ahhoz, hogy változtatások történjenek, de mégsem annyira nagy távlat, hogy a módosítások száma és jellege igazán karakteres különbségeket mutasson, és ezáltal a nyelvtörténeti jelentősége nagy legyen. Persze szövege válogatja. A vizsgált mese két szövegváltozata között egy korszakváltás (rendszerváltozás) is történt, ezt ennek a történetnek azonban nem szükségszerűen kellett „megszenvednie”, így nem is tükröztethető belőle, hogy milyen és mennyi társadalmi változással járt (és jár) mindez együtt.

Az apró részletek azonban hozzájárulnak a tisztánlátáshoz és egy teljesebb kép felvázolásához.

Vid Gabriella

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s