Az álmok

Az álmok – mint bárki mást – engem is foglalkoztatnak. Azok közé tartozom, akik rendszeresen és nagyon sokféleképpen álmodnak. Kicsi korom óta evidencia számomra, hogy van az embernek egy ilyen belső mozija, amiben néha színes, néha fekete-fehér, időnként nagyon valóságos, máskor meg eszementen abszurd a vetítés.

Zoknibábuk
(Fotó: Bodor Adrienn)

Annyira intenzíven álmodom, hogy a látható és hallható dimenziókon kívül – időről időre – ízek, szagok és érintések is tarkítják az érzékelést. Persze simán lehetséges, hogy tényleg megérint valaki vagy valóban elhatol hozzám valahonnan egy illat miközben alszom. Már gyermekként is sokszor rekonstruálni tudtam, hogy bizonyos motívumoknak a szüleim esti/éjszakai beszélgetéseiből vagy filmnézéseiből kellett belekeveredniük a gondolataimba. Anyaként pedig gyakorta előfordul, hogy ha beszél vagy hánykolódik valamelyik lányom álmában, akkor odamegyek, megsimogatom, szólok hozzá, de nem felébreszteni és kiszakítani szeretném abból, amiben van, hanem jó irányba fordítani azt a történetet, aminek éppen részese…

Gimnazistakoromban eljutottam arra a szintre, hogy négy órákat sem aludtam éjszakánként. Az egész napos iskola után esténként edzésre jártam, majd elkészítettem azokat a feladatokat, amiket mindenképpen muszáj volt, és éjfélkor ott találtam magam, hogy még semmit nem olvastam aznap csakúgy kedvtelésből, kizárólag a magam örömére. És azt gondoltam, hogy márpedig abból nem engedek. Így csúszott a lefekvés hajnali kettő utánra, legkésőbb hatkor meg kelnem kellett.

Majdnem két évig ment ez így, mert erős volt az akaratom, és rábírtam magam a kemény és fegyelmezett helytállásra. Egy kamasz szervezetet azonban nem lehet a végtelenségig kizsigerelni, és a kialvatlanságnak egy idő után lettek testi-lelki – szerencsére visszafordítható/gyógyítható – következményei.

Mindezt azért mondtam el, mert rá kellett jönnöm, hogy a kevés alvással nemcsak a megfelelő mennyiségű és alapvető fontosságú regenerálódástól fosztottam meg magamat, hanem az álmoktól is. Attól a misztikus tartománytól, ami egyrészt az érdekes kalandok, fantasztikus víziók, érzések és élmények – adott esetben emlékek – tárháza, másrészt viszont a napi küzdelmek és kihívások feldolgozásának, a problémák megoldásának, a kérdéseinkre keresett válaszok meglelésének valami rejtélyes adományként rendelkezésünkre álló eszköze és terepe is egyben.

Vid Gabriella

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s