Ahány szín/ház, annyi szokás

A közmondások lépten-nyomon felbukkannak életünkben. Jönnek, mennek, beköszönnek. Van, ahol gyakrabban vendégeskednek, és van, ahol már szinte meg is feledkeznek róluk, olyan ritka látogatók. Mi valahogy kedveljük őket.

A közmondások sok tudást és tapasztalatot cipelnek magukkal. Igazságaikat nem rejtik véka alá, és nem is fukarkodnak velük. Szívesen adnak mindabból, amijük adatott.

Nálunk is igyekeztek besegíteni a mindennapokba: a munkahelyi és a szabadidős tevékenységekbe, a szakmai és a családi programokba.

Kapcsolatunkat akkor kellett új alapokra helyeznünk, amikor mi magunk is szülőkké lettünk. A gyerkőcöknek ugyanis sokkalta fejlettebb az igazságérzete és erősebb az igazságszomja annál, hogy a sok esetben avíttos, sok esetben sablonos tanítások szavainak csak úgy, egyszerűen hitelt adjanak.

Ahhoz, hogy a bizalmukba fogadhassák őket, szükség mutatkozott néhány változtatásra. Bár nem bújtattuk a közmondásokat teljesen új köntösbe, az öltözéküket azért némiképpen mégiscsak átszabtuk, hogy a toldás-foldásoknak köszönhetően immár pontosabban és letisztultabban közvetíthessék bölcsességeiket.

Így azok, akik velünk időznek, kicsit másképpen hallhatják a jól megszokott életrecepteket, mert nálunk – néhány példát kiragadva – ilyen formában hangoznak el:

Kés, villa, olló nem kisgyerek kezébe való.

Nem csak a ruha teszi az embert.

A pénz önmagában nem boldogít.

Jóból is megárthat a sok.

Szükség időnként törvényt bont.

Vid Gabriella

Zikkurat
(Fotó: Vid Gabriella)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s