Meddig tart a barátság?

Amikor megismerkedek valakivel, többnyire elég hamar szóba kerül, hogy kinek mi a hivatása. Engem nagyon érdekel, kiből miért és hogyan lesz az, aki és ami. Ezért, ha a másik szívesen mesél a munkájáról, én kíváncsian hallgatom, honnan indult, mi mozgatta, milyen utat járt be eddig és hová tart. A színészet felé is annyi különböző vágy…

Aki boldog akar lenni…

Ezúttal rövid leszek. Csupán néhány sorban szeretnék utalni arra, hogy mindenért, ami jó és szép és fontos, bizony meg kell dolgozni, én sem mondhatok mást. A boldogság vagy a tehetség olyan képességek, amik nevezhetők az élet ajándékainak, kivételes kegynek, de ezekért is mind-mind fizetünk, persze nem pénzben, és ráadásul úgy, hogy az árat nem mi…

Színészek között

Amikor a színház kapcsán írni kezdtem, az egyik mozgatórugóm az volt, hogy összegyűjtsem mindazt, amit a színpadon és a kulisszák mögött tanultam, megértettem vagy ebben a közegben is igaznak találtam. Ezek közé tartozik az elfogadás képessége, az egymás iránti tisztelet fontossága, a fegyelem, a figyelem és a türelem jelentősége, a rendszeres gyakorlás súlya ugyanúgy, mint…

Ahány szín/ház, annyi szokás

A közmondások lépten-nyomon felbukkannak életünkben. Jönnek, mennek, beköszönnek. Van, ahol gyakrabban vendégeskednek, és van, ahol már szinte meg is feledkeznek róluk, olyan ritka látogatók. Mi valahogy kedveljük őket. A közmondások sok tudást és tapasztalatot cipelnek magukkal. Igazságaikat nem rejtik véka alá, és nem is fukarkodnak velük. Szívesen adnak mindabból, amijük adatott. Nálunk is igyekeztek besegíteni a mindennapokba: a munkahelyi…

Az álmok

Az álmok – mint bárki mást – engem is foglalkoztatnak. Azok közé tartozom, akik rendszeresen és nagyon sokféleképpen álmodnak. Kicsi korom óta evidencia számomra, hogy van az embernek egy ilyen belső mozija, amiben néha színes, néha fekete-fehér, időnként nagyon valóságos, máskor meg eszementen abszurd a vetítés. Annyira intenzíven álmodom, hogy a látható és hallható dimenziókon kívül – időről…

27 év távolság egy mese életében

1975-ben jelent meg először, majd 1979-ben bővített formában másodszor, és azóta többször is Janikovszky Éva „Már óvodás vagyok” című könyve. Az elmúlt 42 évben feltehetően több generációnyi kisgyerek kezdte óvodai életét e mű kíséretében, bár meglehet, hogy a 20. század nyolcvanas éveiben szélesebb körben forgatták/olvasták, mint most a 21. század elején. Ha már a történetmesélés…

We heal with stories

On the 4th of February, the Örkény Theatre presented ‘Joseph and His Brothers’, the play that was written from the great novel tetralogy of Thomas Mann. The moving spirit of the performance is the playscript composed by Ildikó Gáspár just as the narration and the row of reviving snapshots imagined by her. Through this work,…

Wir heilen mit Geschichten

Das Örkény Theater hat am 4. Februar sein Schauspiel „Joseph und seine Brüder“, das nach dem gleichnamigen Großroman von Thomas Mann für die Bühne bearbeitet wurde, auf den Weg gebracht. Seele und Motor des Stücks ist das Textbuch von Ildikó Gáspár, sowie die von ihr erträumte Erzählperspektive und eine Reihe von Momentaufnahmen, die zum Leben…

Történetekkel gyógyítunk

Az Örkény Színház tegnap útjára bocsájtotta a Thomas Mann nagyregényéből színpadra álmodott József és testvérei című előadást. A darab lelke és motorja Gáspár Ildikó szövegkönyve, valamint az általa elképzelt narráció és az ebből fakadóan megelevenedő pillanatképek sora. Ezzel a munkával Ildi végképp felnőtt mesteréhez, Ascher Tamáshoz, akivel közösen jegyzik rendezőként a majdnem 5 óra hosszú…

Szövegváltozatok

Úgy emlékszem vissza az általános iskolai éveimre, mint az egyetlen igazság/ok keresésének időszakára. Paradoxon. Még a népmesék és népdalok között is a “legeredetibb verzió” kiszűrésére kellett törekedni. Mintha lenne olyan. Ha egy költő idővel átírta egy művét, megállapítást kellett nyerjen, hogy akkor melyik a “tényleges”, a “valódi”. Amikor már középiskolába jártam, tudatosult bennem, hogy engem nagyon is…

Doppelte Sichtweise

Als Gymnasiastin habe ich zuerst Tonio Kröger von Thomas Mann gelesen. Damals hat mich das ganze Werk völlig mitgerissen. Ich selbst war der Meinung, dass es in der Welt grundsätzlich zweierlei Attitüden gibt: Die der Bürger und die der Künstler. Und diejenigen, die zwischen diesen beiden Welten stehen, werden nie einen Platz unter der Sonne…

How can it work well?

One day a Japanese dancer visited our karate training. After her wonderful traditional dance with fans, we could ask questions and ‘favours’. We all wished to have something written with those fabulous Japanese signs. She drew characters to every kid, but only three words were repeated on the papers: attention [注意], discipline [規律], patience [忍耐]….