Napra pontosan 25 évvel ezelőtt találkoztunk egy geofizikussal Lappföldön. Sok érdekességet megtudtunk a munkájáról: a sarkköri kutatásokról, a természeti jelenségek megfigyeléséről, a tudományos mérések alapvetéseiről, és közben a Sodankylä közelében működő obszervatóriumban is körbevezetett bennünket.
Akkor még éppen csak kialakulóban volt az, hogy bárki bárhonnan internetezhessen, webes felületeken böngésszen és hozzáférjen a neki tetsző vagy nélkülözhetetlennek vélt tartalmakhoz, de a finnek ebben (is) néhány lépéssel előttünk jártak. Vendéglátónk elmondta, mi mindent vizsgálnak és milyen gyakorisággal, továbbá hogy a pontos feljegyzéseket nemcsak helyben archiválják, hanem a világhálónak köszönhetően egy közös adatbázisba szintén felmentik. Az is kiderült, hogy minden kutatóközpontnak van két olyan párja, melynek a feltöltött adatait át kell vezessék ténylegesen kézzel fogható könyvekbe, füzetekbe, valamint kettő olyan, ami az adott vizsgálóállomás eredményeit naplózza.
Az egyikünk megkérdezte, mi szükség lehet arra, hogy ha az összes szükséges információ megtalálható egy mindenki által elérhető platformon, akkor még mindig mindenről három helyen tároljanak vaskos köteteket meg vesződjenek a folyamatos lejegyzéssel. A geofizikus válasza egyszerűen hangzott, ezzel együtt ma is érvényes, továbbá sok egyéb másra kiterjeszthető és alkalmazható: amennyiben bármelyik obszervatóriumnak megsemmisülnek az anyagai, akkor remek, hogy minden lényeges ott van az éterben (ma már a felhőben), ám ha a szervert lekapcsolják, náluk meg tűz üt ki, akkor azonnal felkereshető az a két másik állomás – többnyire a bolygó két nagyon távoli pontján –, amelyik az összes általuk rögzített megfigyelést ugyanabban a formában őrzi.
Könyvtáraink nem válnak feleslegessé attól, hogy a technikai fejlesztéseknek köszönhetően az ismeretgyűjtő, tudásösszegző funkciójuknak alternatívája – virtuális mása, segítője, helyettesítője – jött létre.
Vid Gabriella
Ui. Ezt a találkozást egyébként a véletlennek köszönhetem, de azért is különleges számomra, mert a zongoratanárnő Dédim testvére, Oszlaczky Szilárd (1902–1986), geofizikai kutatásokkal foglalkozott, és a munkásságát a mai napig kiemelkedően fontosnak tartják.
(A Sodankyläi Geofizikai Obszervatórium saját fotója)
Kívül-belül 